Szent István temetőkápolna – Nagylózs

A nagylózsi templomot a 11. század végén építhették, de mindenképpen a 13. század előtt. Annyi bizonyos, hogy 1083, azaz István király szentté avatása után, mivel az ő tiszteletére emelték.

Nagylózs község Győr-Moson-Sopron megye nyugati szélén, Soprontól 20 km-re, a Kisalföld síksága és a nyugati dombvidék találkozásánál fekszik. Már a rómaiak is lakták, első írásos említése 1264-ből való. Ebben az időben kaphatta a Lous, azaz Lózs nevet.

A nagylózsi Szent István kápolna a helyi temetőben áll, román kori formájában egyetlen síkmennyezetes, nyeregtetős, téglalap alaprajzú hajóból és félköríves boltozott szentélyből állhatott. Legrégebbi részei a román stílusú félköríves szentély-apszis és a boltíves kicsi ablakok. Valószínűleg a 15. században épült a gótikus stílusú támpilléres hajó, valamint a hatoldalú kis torony, a csúcsíves ablakokkal.

A kápolna mai formája a 18. századi barokk átalakítás eredménye. A csúcsíves ajtó felett Nagylózs egykori birtokosa, a Solymossy család címere látható.

A Szent István temetőkápolna építéséről egy helyi monda szól, melyet a „lozsi néma szüret” néven őríznek a helyiek.

A templom egyedülálló jellegzetessége, hogy a falak kis, szabálytalan kőlapokból, úgynevezett halszálkakötéses technikával készültek.

Úgy tudni, a nagylózsi az egyetlen, mely teljes egészében ilyen falazási technikával készült. Ezzel a technikával ugyanis nem tudták kialakítani szabályosan a sarkokat, nyílásokat és más, statikai szempontból fontos részeket, ezért itt kisebb-nagyobb kvádereket használtak.

Főhomlokzata délen lehetett. Itt nyílott az egyszerű, félköríves bejárat, felette pedig három félköríves, tölcséres résablak. A hajó északi oldalán két résablak ma is megtalálható, ami a korabeli templomoknál nagyon ritka.