Rá sem ismerni Sopronra ezeken a régi képeslapokon

Egy szép naptárra bukkantunk, amely 12 képeslapon eleveníti fel Sopron életét az ezerkilenszázas évek elejéről. Unikálisak azok a képeslapok, melyeken feltűnik Sopron utcáin a piros villamos. A magyarországi villamosvonalak közül a legrövidebb ideig a soproni működött, mindössze 23 évig járt csak a városban, és persze a síneknek sincs nyomuk már.

Várkerület

Ezen a képeslapon a korabeli Várkerület (Grabenrunde) életébe pillanthatunk, láthatjuk gyönyörű házait, jobb oldalon a Mária-szobrot, lovasszekeret, a vásározókat, háttérben pedig a Szent György Dómtemplom tornyát. Szinte hallani, ahogyan csilingel a villamos.

A Várkerület valójában egy pezsgő vásártér volt ekkor. A külső ívén épületek sora állt már a 15. században is. A 18. századtól pedig elkezdtek kereskedőbódékat építeni rá, majd szépen szaporodtak a földszintjükön üzleteknek helyet adó rangos polgárházak is.

Ezen a képeslapon a Széchenyi téri barokk Domonkos-templom látszik jól, mely a város egyetlen kéttornyú temploma.

A Várkerület egyébként az egykori középkori soproni várat körülvevő vizesárok és sík terep helyén lett vásártér, amely aztán a huszadik század előrehaladtával a modernizáció áldozata lett: forgalmas közlekedési csatornává vált. Először jöttek a lovaskocsik, később a villamos, majd az autók.

Széchenyi tér – Domonkos-templom

Ezen a képeslapon bekukkanthatunk a Széchenyi térre, melyen még nem áll ott a Hűségzászló (azt 1932-ben emelték), ellenben még ott áll a templomtól balra egy épület. A Tschurl-házat 1938-ban bontották el, ekkor nyerte el mai képét a tér. A közbeszéd szerint, ez a város leghuzatosabb sarka.

Deák tér

A Deák tér – Közép-Európa talán második leghosszabb terét historizáló stílusú, reprezentatív épületek fogják közre. Ez a gyönyörű tér a II. világháború után borzasztóan elhanyagolt állapotba került és csak 2006-ban sikerült megújítani.

Déli pályaudvar

Azaz a Győrivasúti (Raaberbahnhof) pályaudvar. Sopron első vasútállomása volt ez, melyet 1902-ben építették át. Az impozáns neoreneszánsz főépületben még királyi váróterem is helyet kapott. A II. világháborúban a bombatámadások során súlyos károkat szenvedett, igazi fényét ezután soha nem kapta vissza.

A soproni villamos főútvonala a mai GYSEV pályaudvar – Várkerület – Déli pályaudvar ívet jelentette, megkerülve Sopron történelmi városmagját. Így a Déli pályaudvar a villamos egyik végállomása volt. A villamosvonal a Kossuth utca végén keresztezte a vasútvonalat, s innen kiágazott a Flandorffer utca elején lévő csarnokhoz. A fővonalon hat forgalmi kitérő volt, 16 megállóval.

Újteleki utca

A 1000 mm nyomtávú villamosvonalat pont a századfordulón, 1900. áprilisában adták át, de nem jött be a számítás. A vonalvezetés végtelenül kacskaringós volt, a végpontokat nagy kerülőkkel kötötte össze. Mindemellett gazdaságtalan lett, nem hozta a várt utasforgalmat és ezzel a jövedelmezőséget sem.

A villamosjáratokat 1923. májusában végül leállították, a kocsikat pedig leselejtezték.

Színház

Érdekesség, hogy a villamosvonal letért a színház felé is. Az előadások végeztével két kocsi jobbra és balra vitte a közönséget.

Kossuth Lajos utca

Kossuth Lajos utca ezen részletén feltűnik egy impozáns nagypolgári villa, az 1888-ban épített Stauffer-villa. A Kossuth út Sopron első sugárútja volt, kezdetben Indóház út néven. Ez a szellős, lazán beépített, előkertes, a nagypolgári villákat szép kovácsoltvas kerítéssel elhatároló utca a Déli-vasútállomás és a belváros összekötésére épült.

Tegyük rögtön hozzá, hogy Sopronban volt vidéken először villanyvilágítás és gázellátás, s mindennek tetejébe a városon áthaladó vasút. A Déli-vasútállomás közelsége és a polgárosodás úgy meghozta a házépítési kedvet, hogy 1877-ben a városi főmérnök külön tervet készíttetett a területre. A soproni sugárút mintájául a budapesti Andrássy út szolgálhatott, az épületek pedig a Bécs környéki villák eleganciájára hajaztak.

Erzsébet-kert

A Kossuth út Déli-pályaudvar felőli torkolatában húzódott Sopron városligete, az Erzsébet-kert. A park a város kulturális életének egyik fontos színtere volt ekkoriban. Sörfőzde, sörház, mutatványos bódék álltak itt a múltban, a soproniakat katona- és cigányzenekarok, a Tűztorony fúvósai szórakoztatták.

A kerti vendéglőt, a Sörpavilont 1904-ben, az Iparkiállításra építették. Sajnos a hangulatos épület a II. világháborúban elpusztult.

Szent Mihály-templom

A Szent Mihály-templom Sopron legrégebbi plébániatemploma, méretei és arányai okán a budapesti Mátyás-templom után ez hazánk második legjelentősebb gótikus alkotása.

A város magjától északra, a Bécsi külvárosban épült, ahol egykor őstermelő gazdapolgárok és kézművesek laktak.

Jelenleg éppen restaurálják, s ha készen lesz, bizonyára (a gyönyörű templombelső mellett) láthatóvá válik a Magyarországon egyedülálló Mátyás-korabeli kerámiapadló is.

Brennbergbánya, a bányászfalu

A város másik oldalán, Sopron nyugati erdeiben áll Brennbergbánya, Magyarország első (1759) és egy ideig legnagyobb szénbányája. A trianoni határmódosítással a bányajáratok egy része Magyarország „alatt” maradt, másik része viszont Ausztriához került. Utolsó korszakának viszontagságos története 1952-ben ért véget, a gazdaságtalan kitermelésre hivatkozva bezárták a bányát, a település pedig évtizedekre a határzár övezetébe szorult.