Minden, amit a vasfüggönykorszak határőrségéről tudni érdemes – Irány Apátistvánfalva!

– Az ellenség lehallgat! – a határőrök esetleg lankadó ébersége ellen volt szükséges ez a felirat, amit egy múlt századi határőrőrs ügyeleti szobájában olvashat az ember, ha alaposan szemügyre veszi az ott kiállított retro hírközlési tárgyakat.

Az Őrségben, Apátistvánfalván jártunk, letűnt világ kincsei között, ahol egy komplett határőrőrs berendezéseit találjuk a 70-es, 80-as évekből. Hálókörletestől, fegyver- és telefonszobástól, egészen a gulyáságyúig vagy a határőrizetet szolgáló rocsóig, van itt minden.

hataror-muzeum-emlekhely-apatistvanfalva

Megér egy látogatást őrségi túránk alkalmával, mivel ilyen bőséges gyűjteményt ebben a tematikában nemigen láthatunk az országban máshol.

Apátistvánfalva Szentgotthárdtól néhány kilométerre, Őriszentpétertől mintegy fél órányi autóútra, a szlovén határ – valójában a magyar-szlovén-osztrák hármas határ – mentén, egy kis csücsökben, az Őrség egyik legszebb pontján fekszik, az osztrák határátkelőtől 10, a szlovéntól pedig mindössze 3 kilométerre.

Az apátistvánfalvaiak egészen az I. világháború végéig fazekasságból éltek és abból, hogy sertés-és borjúhúst szállítottak Stájerországba. Aztán a háború után megváltozott minden, az új határok felhúzásával megkezdődött a Vendvidék kálváriája és gyökeresen átalakult itt az élet.

Apátistvánfalva Trianon után a határ mentére került, és a határt őrizni kellett. Nemigen van hát autentikusabb helyszín egy határőrmúzeumnak, mint az egykori kis laktanyában, ahol a szocializmus hosszú évtizedeiben határőr kiskatonák nyomták a szolgálatot.

A múzeumot Apátistvánfalva Kétvölgy felé eső oldalán találjuk, semmi mással össze nem téveszthető bejárattal.

Az épületben 1991-ig szolgáltak sorállományú katonák, akiknek csupán néhány kilométer határszakasz őrzése volt a dolguk. Ennek ellenére szinte minden fellelhető itt, ami anno a határőrség életéhez hozzátartozott, sőt máshonnan begyűjtött eszközök is érkeztek ide, mint például a Fertő tavon egykori határsértőt vizslató kétéltű.

De mielőtt az udvaron elhelyezett járművekre rácsodálkoznánk, nézzünk körbe a múzeumban vagy skanzenben, amely tulajdonképpen inkább emlékhely.

Eredeti tárgyak és kordokumentumok gyűjteménye ez az 1970-es – 80-as határőr világból. A fegyverek tárházán át, a vegyvédelmi felszerelésig, no és a pihenés idejére, a kikapcsolódást szolgáló a kultúrhelyiségig – benne a korban elmaradhatatlan Orion televízióval, a könyvszekrényben a Határőrök Kiskönyvtára teljes sorozatával, egy 1966-os mozigéppel, egy öreg rádióval és csocsóasztallal, bár ez inkább gyerekjátéknak tűnik. Mindenféle szolgálati öltözék megnézhető itt, a gyakorlótól a bevetésin át, az úgynevezett társasági öltönyig.

A használati tárgyaknál persze sokkal érdekesebb a határőrség egykor titkos technikai világa, a muzeális ügyeleti szoba a telefonközponttal és figyelmeztető felirattal: ” Az ellenség lehallgat!” Sőt, van egy SZ 100-as elektromos jelzőrendszer is, amely ugyan nem ezen a határszakaszon működött, hanem a Vasfüggöny része volt és adományként került a múzeumba. A vitrinekben őrzik például a határőrség utolsó országos parancsnokának kitüntetés gyűjteményét, dísztőrét és poharait.

hataror-muzeum-emlekhely-apatistvanfalva-_7986

Az udvaron is vannak meglepetések, szép számmal.

Lada Niva terepjáró, gulyáságyú, határkő, határőrfülke és láthatunk határsorompót is, ami egyenesen Hegyeshalomról került ide.

És egy különleges kétéltű, a repülőgépmotorral hajtott Tupoljev A-3 aeroszán is itt pihen a kordokumentumok között. A hamisítatlan szovjet erőgép vízen, havon és jégen is bírt közlekedni, 1970-től 1980-ig járőrözött a Fertő tavon. Állítólag ez a propelleres Tupoljev amfíbia aeroszán télen-nyáron 70 km-es sebességgel volt képes hasítani a tavon.