Melyik a leghíresebb kolbászstand Bécsben?

A híres „bécsi életérzés” egyik eleme, a kávéházi kultúra mellett, a klasszikus utcai kolbászda, a Würstelstand. A Würstelstand kultikus gasztró-hely, amely nem csak a bécsieknek, hanem a megfáradt turistának is élmény.

Könnyen elképzelhető, hogy a régi álom hamarosan valóra válik, és a bécsi keringő, no és a bécsi kávéházi kultúra mellett, egyszercsak a Würstelstand is felkerül az UNESCO szellemi kulturális világörökségi listájára.

Kolbászos bódét persze lépten-nyomon találunk Bécsben, de mégis van néhány híres klasszikus, amit vétek nem kipróbálni. Egyrészt mert jólesik valami finomat gyorsan bekapni, másrészt, mert ezek a bécsi gasztronómia részeként, a szónak valódi értelmében kultikus helyek, akárcsak a bécsi életérzés másik zászlóshajói, a kávéházak.

Szakavatott helyi gasztromagazinok (különösen a falstaff.at) időről időre szemlézik a Würstelstandokat, amiből biztosan megtudhatja az ember, hogy éppen melyik a leghíresebb, legkedveltebb kolbászstand.

Ha ezt a listát átpörgetjük, biztosan mindig meg fogjuk találni rajta például a „Bitzingert”, az Albertina Múzeum mellett álló kolbászdást.

A Bitzinger-kolbászda akkora klasszikus Bécsben, hogy még a magyar miniszterelnök sem hagyta ki az osztrák kancellárral való találkozója előtt 2018-ban.

Úgy mondják, a Würsteltandoknak mindig is volt közük a politikához. A bécsiek szerint – azon túl, hogy imádják a Käsekrainert és a Bratwurstot – valahol éppen itt keresendő a Würstelstand-filozófia lényege: attól nagyon bécsi és attól nagyon kultikus, hogy ezeknél nagy egyenlőségben falatozgathat bárki. Az öltönyös politikus a bécsi kisnyugdíjassal, és miközben komótosan letolnak egy adag fűszeres kolbászt egy Ottakringer Wiener Original kíséretében, szépen megváltják a világot, akár éppen egy hajnali órán.

Az igazán meglepő ebben, hogy mindez nem legenda.

Ma is előfordul, hogy a Bitzingernél állítólag késő éjjel az Operából hazafelé igyekvő frakkos urak, nagyestélyis hölgyek békés egymásmellettiségben tunkolják a kolbászzsírt császárzsemlével vagy barna kenyérrel az éjszakai buliban megfáradt fiatalsággal.

Mindenesetre egy időben borzasztó erős bécsi tradíció volt ez, a Würstelstandok egyszerűen hozzátartoznak Bécs identitásához és történelméhez.

A kolbászdák története történelmi távlatokba nyúlik, a monarchia-béli időkből jön, amikor még a hadirokkantak, háborúból hazatérő veteránok árusíthattak az utcán, egy nagyon alap, kerekeken guruló kiskocsiról. A mai kolbászos standok ezek örökösei, és sokan gondolják úgy, hogy ezeknek köszönhető, hogy nem árasztották el annyira Bécset a gyorséttermek és a mekik.

Különben a mai modern bódékat kifejezetten művészien és tudatosan gondolták újra, hogy harmóniában a környezetükkel, amolyan gasztró-találkozóhelyként is szolgáljanak. A Bitzinger standja például egy építész-tervező cég által kigondolt, díjat is nyert modern dobozka, tetején most éppen egy zöld albertinás nyuszifigurával. A kolbászos stand az Opera és az Albertina közelségében szinte városképi elemmé lényegült az idők folyamán. Jószerivel minden Bécsről szóló katalógusban megtaláljuk a fotóját.

Amit turistaként magunk is megtapasztalhatunk: nem egy túlhájpolt utcai talponállóról van szó, s bár a Würtelstand amolyan lacikonyhás jellegű, egyszerű mint a faék, ránézésre sincs benne semmi flanc, azt hozza, amiért vagy száz éve kedvelik: a tisztaság és a minőségi alapanyagokból készült ételek, s mindezek mellett a megfizethetőség, plusz az éjszakai nyitvatartás.

És hogy mit érdemes itt kóstolni, ha éppen Bécsben járunk? A klasszikusokat mindenképpen: Käsekrainert (sajtos kolbász), Bratwurstot (fűszeres kolbász), Currywurstot, Bosna-t (hot dog bécsi módra) Debrezinert (debreceni) és a Frankfurtert (virsli) és hozzá egy klasszikus bécsi sört, az Ottakringert.