Magyar emlékek Bécsben

Magyar címer a bécsi Graben pestisoszlopán

A Graben Bécs egyik leghangulatosabb, egyben legforgalmasabb sétálóutcája. Itt áll az osztrák főváros egyik legismertebb szobra, a barokk pestisoszlop, amely mellett ne menjünk el úgy, hogy ne keressük meg rajta a magyar címert.

A Szent István Székesegyháznál (Stephansdom) lévő sétálóutca a Stock-im-Eisen-Platznál kezdődik, és a Kohlmarktnál végződik. Ha Bécsben járunk, a Graben szinte elkerülhetetlen, kihagyhatatlan turistalátványosság, üzletei miatt pedig a bécsi bevásárlóturizmus egyik kedvelt utcája.

A Szentháromság-oszlop székesegyház felőli oldalán a Szent Koronával díszített magyar királyság címerét fedezhetjük fel.

Az oszlop magassága (21 méter) szinte pontosan megegyezik a Szent István Székesegyház főoltárának magasságával.

A Graben, a ma turisták által közkedvelt, üzletekkel övezett sétálóutca megőrizte az egykori római erőd, a Vindobona délnyugati árkának ívét. A Graben árkot jelent, története még a város római megszállására vezethető vissza. A római időkben Bécs városfallal volt körülvéve, mely mentén hatalmas árok húzódott. A 12. században, amikor Bécset bővítették, az Oroszlánszívű Richard okán kapott váltságdíjból pedig az árkot feltöltötték, s így jött létre a korabeli Bécs egy új városnegyedének első utcája.

A Graben már ekkoriban vásárlóutca volt, ünnepségek, körmenetek helyszíne, 1300-ban már piacként említik. Kezdetben gyümölcspiacként működött, később azonban ellepték a pékek, tejesek, hentesek, gyógynövénykereskedők és rózsafüzérkészítők. A 18. században aztán eltűntek az árusok, és egyre inkább körmenetek és reprezentatív események helyszíne lett, gazdag díszítésű, gyönyörű palotákkal övezve.

A szobor története az 1670-es évek végi pestisjárványhoz kapcsolódik. A pestis hatalmas pusztítást végzett Bécsben, a korabeli beszámolók szerint, az utcákon, szőlöskertekben tömegével hevertek temetetlenül a halottak. A járvány közel ötvenezer áldozatot követelt, és további harmincezret a környező településeken. Ezekben az években Bécs utcái és külvárosai kietlenek és kihaltak voltak, leállt a kereskedelem, és aki még élt, nem merte elhagyni a házát a fertőzéstől tartva.

Ekkor tett fogadalmat I. Lipót császár, hogy Szentháromság-oszlopot állít a városnak, ha a járványnak vége lesz, „a hit legyőzi a pestist” – vélte.

Amikor aztán a „fekete halál” végre elvonult, 1693-ban felállították a Szentháromság-oszlop, először csak fából készült – mondhatni – ideiglenes változatát, amely csaknem nyolc évig állt a Grabenen. A ma is látható alkotást később homokkőből faragták, és 1693. Szentháromság vasárnapján avatták fel.

Az oszlopon Matthias Rauchmüller elefántcsont faragó és festő kezdett el munkálkodni, de mivel ő idő előtt elhunyt, az alkotást Johann Bernhardt Fischer von Erlach, a korabeli bécsi sztárépítész fejezte be és több alkotó is dolgozott rajta.

A magyar címer Johann Adam Bosch munkája.

Az oszlopon Ausztria, Magyarország és Csehország címere, mely országok a Habsburgok birodalmát alkották. I. Lipót császár egy őrbódét állíttatott fel itt, hogy éjjel-nappal posztoljon egy őr az oszlop előtt. 1714-ben azonban egy vihar feldöntötte az őrfülkét, és mivel a helyreállítás költségeit senki sem akarta vállalni, az akkori parancsnok meg akarta szüntetni az őrséget. Az ügy fontosságára való tekintettel azonban végül visszaállították az őröket az oszlophoz. VI. Károly idejében napi áhítatot tartottak a Szentháromság-oszlopnál, és nyaranta prédikációkat, ahol mindig nagy tömeg gyűlt össze.

Manapság szilveszter éjszakáján valóságos népünnepély van itt, hiszen a Graben minden évben a világ egyik legnagyobb utcai bulijának helyszíne. Ilyenkor itt hömpölyög a tőmeg és jó hangulatú zenés tánctanítás is zajlik. Alábbi képgalériánk egy ilyen óév búcsúztató alkalmával készült.

Forrás: geschichtewiki.wien.gv.at