Nagyboldogasszony (Kecske) templom – Sopron
Sopron Fő terének nem csak a Tűztorony, hanem a hazai kora gótikus építészet egyik legszebb alkotása, a Nagyboldogasszony-templom is emblematikus építménye.
Történelmi helyszín, hiszen a templomban több jelentős esemény is zajlott: falai közt koronázták meg III. Ferdinánd királyt, két magyar királynét, és tartottak öt országgyűlést. A legenda szerint prédikált itt Kapisztrán Szent János is.
A Nagyboldogasszony-, Ferences-, Bencés-, vagy Koronázó-templom történetéből az is kiderül, miért van a templomnak ennyi neve.
Sopron városa – Buda, Székesfehérvár és Pozsony mellett – a magyar történelem koronázóvárosai közé tartozik. 1625-ben Pozsony városában tervezték megkoronázni III. (Habsburg) Ferdinándot, de ott éppen pestisjárvány tört ki. A karantén miatt elzárt városban nyílván nem lehetett lebonyolítani a ceremóniát, ezért új helyszínt kellett keresni. Több okból is Sopronra esett a választás, a város főterén álló templomra. A koronázási ceremónia során Pázmány Péter esztergomi érsek itt tette a Szent Koronát Ferdinánd fejére.
A templom építését – a Sopronhoz közeli Szentmargitbányáról hozott faragott kőből rakva – a városban megtelepedő ferences szerzetesek kezdték el 1260-1280 között. A ferencesek a templom mellé kerengővel ellátott kolostort is építettek.
Ekkor készült el a templom gótikus tömbje, a hajó, az ötszög záródású szentély és a jellegzetesen gótikus nyugati kapu.
47 méter magas tornyát vélhetően Geissel Henrik gazdag soproni polgár adományából építették fel jóval később, a 15. század elején. Mindenestre Geissel Henrikhez kapcsolódik a Kecske-templomról szóló közismert és népszerű legenda: méghozzá a kecskéről.
Eszerint Geissel, a város egyik leggazdagabb patríciusaként meggyilkolt egy soproni lakost, nevezetesen Büki Jánost. Az ezt követően Ausztriába menekülő Geissel, isten előtt vezekelve, vagyonát az egyháznak adta, s ebből az adományból szépítették, nagyobbították meg a templomot.
A templom kapuja fölé a Geissel család címerállatát, a kecske-figurát helyezték el, így a legenda szerint innen kapta a templom a Kecske-templom nevet.
Más források tudni vélik, hogy Henrik bátyja, Miklós adományozta a vagyont a ferenceseknek, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. Egy megint másik legenda pedig azt mondja, hogy a templom egy kecske által kikapart kincsből épült.
Az mindenesetre tény, hogy ez a gyönyörű barokk építmény Kecske-templom néven közismert, miközben több neve is van:
Nagyboldogasszony-, Ferences-, Bencés-, vagy Koronázó-templom.
A bencések 1802-ben kapták meg a templomot és a kolostor épületegyüttest, miután 1787-ben II. József feloszlatta a koldulórendeket, így a ferences rendet is, így aztán a ferenceseknek el kellett hagyniuk a templomot. A köztes időben elhanyagolták, az 1790-es évek végén még szénatárolásra is használták.
A bencés rend másfél évszázadon át, 1948-ig tudta használni a templomot, ekkor ki kellett költözniük, az 1990-es években kaphatták vissza.
A Czirákyak, Esterházyak és Széchényiek kriptáit láthatjuk a templom káptalanteremében, a templom alatt húzódó kriptában vagy a kerengőn. A 16. században több főúri család temetkezett ugyanis a templomba, egészen 1780-ig, a templomokban való temetkezési jog bevonásáig.
Történelmi jelentősége szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemel a templom, hiszen Sopron szabad királyi városban öt országgyűlést is tartottak, s ennek színhelye is a Kecske-templom volt.
Itt került két királyné, Gonzaga Eleonóra Anna, Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia fejére a magyar korona, és falai közt tartották 1625-ben III. Ferdinánd király koronázását is, mint fent már említettük.
Egyes források szerint a templom szószékéről szónokolt Kapisztrán Szent János ferences rendi szerzetes, aki a szentatya megbízásából toborzott török elleni keresztes hadat Nándorfehérvár alá. Más források szerint ez kizárt, viszont az nagyon valószínű, hogy a Nápolyból 1455-ben Győrbe, főúri gyűlésre utazó szent férfiú megállt Sopronban, de vélhetően nem a templomban, hanem a Fő téren felállított szószékről intézett toborzót a néphez.
Az 1676-os nagy soproni tűzvész alatt leégett a templom tetőzete. Ezután alakították barokkos stílusúra, ekkor készült a nyugati oldal barokk főhomlokzata, és ebből a korból származik a ma látható berendezés nagy része, a főoltár és a rokokó szószék is.

Az épületet 2007-ben restaurálták, a 2011-es felújítás óta pedig interaktív vezetéssel látogatható.
Érdemes egy sétát tenni a város fölött magasodó Bécsi-dombra és felkeresni a Koronázódombot, ahonnan a frissen megkoronázott Habsburg III. Ferdinánd a szokásoknak megfelelően a négy égtáj felé lendítette kardját.