Magazin

Így kezdődött a fürdőélet a Tómalmon

Amikor a strandolás kezdett divatba jönni, az 1800-as évek közepét írták. A „fürdőzés” ekkoriban egyszerre jelentett tisztálkodást, felfrissülést, szórakozást és persze gyógyulást is. Megjelentek a mai szemmel mókás, korabeli fürdőruhába bújt szemérmes strandolók a Sopron városa melletti Nagy-és Kistómalmon is, ahol a két kis tó partján fürdőhelyek nyíltak. Az első modern strand „üzemi körülményeinek” megteremtése azonban nem volt sima ügy, de végül olyan jól sikerült, hogy mindjárt városi adót is kapott a nyakába.

Tómalom fürdő manapság.

A mai Tómalom, a Sopron melletti két kis tó már a rómaiak korában is megvolt, de létezésükről legkorábban csak 1491-ből származik írás. Kezdetben az Attengraben dűlőben lévő tónak, a 17. században Szent Mihály kapu előtti tavaknak, majd Ispotályos tavaknak nevezték őket, annak okán, hogy 1708-tól mindkét tó jövedelmét a városi szegényotthon fenntartására fordították.

A Tómalom (Teichmühle) elnevezést feltehetőleg csak a 18. század végén kapták.

A kis tavakat Sopron városa kezdetben halászatra és jégkitermelésre használta, de később bérbe adta ezeket. Az első bérlő mindjárt egy híres ember lett, egy gazdag és befolyásos soproni polgár, a többszörösen megválasztott városbíró és polgármester, Herb Kristóf az 1470-es, 80-as években.

A halászat és jégkitermelés mellett, a 16. század közepén már malmok is dolgoztak itt, s nem csak lisztet őrőltek: mindkét tómalmi malomban posztókálló és puskapormalom is működött.

A 18. század végére aztán Sopron város anyagi helyzete úgy leromlott, hogy bérbeadás helyett, inkább eladták a Nagytómalmot. Némi tulajdonosi mozgás után, végül 1822-ben Mühl Konrád lett a nagytómalmi molnár.

És ezzel meg is érkeztük történetünkhöz, a tulajdonképpeni modern fürdőélet kezdeteihez a Tómalmi tavaknál.

Ugyanis Mühl Konrád volt az első, aki 1842-ben a Nagytómalmon a malma mellé uszodát és fürdőt (Schwimm- und Bad Anstalt) tervezett nyitni.

Mühl komolyan gondolta a létesítményt, épített vetkőző és öltöző kamrákat, illetve korláttal elkerített fürdőző részeket jelölt ki a különben tiszta, átlátszó vízben. Valójában neki köszönhetjük a mai értelemben vett első jó strandot a Tómalmon.

Bár az igazság az, hogy ez a kezdeti időszak azért elég harciasra sikeredett.

Egy közel 100 éves fotó, a Nagytómalom 1929-ben. Fortepan/ Hirschler Károly

A tómalmi fürdőélet hajnalán

Valójában nem Mühl molnár volt az első fürdőüzelemtető a Tómalmon. Mikor Mühl nyitásra készen állt a nagytómalmi fürdőhellyel, a Kistómalmon már működött egy strand, egy úszó- és fürdőintézet. Ennek üzemeltetője nem kisebb személyiség, mint egy üdvéd, Schneider János Jakab volt.

Schneider János Jakabnak lehetett néhány dolog, ami szúrta a szemét Mühl Konrád strandján, leginkább talán az az egyszerű üzleti tény, hogy a molnár is fürdőhelyet akart nyitni. Ügyvéd lévén volt ötlet a tarsolyában, hogyan lehet megakasztani a strand nyitási engedélyét, s legfőképp a tó veszélyeire hivatkozva, feljelentette a molnár vállalkozását a városi tanácsnál. És ahogy ennek lennie kellett, rögvest meg is lett a városkapitányi helyszíni szemle és vizsgálat a feljelentés tárgyában.

Mühl Konrád a cél érdekében igyekezett mindent elsimítani. Miután ide korábban a rákosi jobbágyok, közkatonák és a „városi csőcselék” járt fürödni, Mühlnek az az ötlete támadt, hogy belépődíjat szed, így be is vezette a 2 krajcáros taksát. A dolog bejött, mert ezután a tavat csak „tisztességes városi személyek” látogatták, és természetesen a meztelenen való fürdés sem lett senkinek megengedve. Az pedig, hogy a hölgyek és urak egy 100 négyszögölnyi területen együtt fürdenek, bizony nem bizonyult erkölcstelennek, minthogy ilyen közös fürdők a tengeri és iszapfürdőkben léteztek már. Mühl természetesen bevállalta, hogy szigorúan ügyel arra, hogy az illem és az erkölcs szabályait senki ne merészelje megsérteni.

Mindemellett a kapitányi vizsgálat során azt is kinyilatkoztatta, hogy csak a saját asztali szükségletére tart bort, amelyet a városból szerzett be. A fürdőzők pedig, kérésükre saját előállítású tejet és vajat kaphatnak CSAK.

Nos, az ügylet meglepően gyorsan elrendeződött, s végül a feljelentés semmis lett, Mühl molnár pedig megkapta az engedélyt a fürdő megnyitására, amely aztán ki is nyitott.

Ám ezzel nem lett vége az ügynek, ugyanis 5 nappal a városkapitányi jelentés elkészülte után, mindkét fürdőtulajdonost rögvest jól megadóztatta a város, 1 váltóforint iparűzési adót és erre eső házi adót szabva ki mindkettejük strandjára…

Így indult hát a modern fürdőélet a Tómalmon.

A Nagy-Tómalmot később, 1859-ben Mühl Konrádtól egy posztócéh vette meg, így a fürdőzés nem szakadt meg ezután sem. Ráadásul a posztócéh tagjai és családjaik a Tómalomban ingyen fürödhettek. Az igazi tómalmi fürdőélet azonban az 1930-as, 40-es években élte virágkorát.

Forrás: Arcanum/Hidrológiai tájékoztató 1994. / Dávidházy István: 150 éves a Tómalom fürdő