Festőköz

A soproni Várkerület (Grabenrunde) bizonyos szakaszai egy-egy mesterség vagy tevékenység nevét viselte egykoron, így például volt Kocsmaszer, Halpiac, Szénapiac – és lett Festőköz is.

A Várkerület egy szakaszát (az Ötvös utca és Ikvahíd között), egykor Korcsmaszernek (Wirtshausgasse) hívták, itt működtek évszázadokon keresztül a fogadók, később a szállodák.

A Kisvárkerület volt a Kovácsszer (Schmiedgasse), amely nagyjából az Ógabona tértől az Ikva hídig húzódott. A Kőkapu (Steinthor) és a Festőköz közötti szakaszt Halpiac (Fischplatz) néven is ismerjük. Ezen az íven települtek meg a vízigényes mesterséget űző iparosok, a kovácsok, kötélverők, kékfestők, akiknek nem csak szép házaik, hanem udvari műhelyeik és üzleteik voltak itt.

Innen, a Kisvárkerületről nyílik a ma is festői Festőköz, amely nevében a kékfestők emlékét őrzi.

A kékfestők ugyanis ezen a kis átjárón át hordták a vásznaikat a városi Festőházba, ahol az Ikva patak vizét használták fel munkájukhoz és szárították a vásznakat a padláson.

A Festőházat 1904-ben bontották el, de a kis átjáró megmaradt.

A közelmúltban az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára felkerült kékfestésnek igen komoly hagyományai vannak Sopronban.

A kékfestés, mint egy akkor új eljárás első említése is egy soproni mester krónikájában olvasható, Kistler Jakab „schönfärber” 18. századi feljegyzésében. A kékfestésnek Nyugat-Európában elterjedt „porzellan druck” megnevezése is Sopronban jelent meg először, 1769-ben, a város mestereinek összeírásakor. Ekkor már három kékfestő dolgozott a városban.

A Festőköz bejáratánál lévő kis téren áll Soproni Horváth József Munkácsy-díjas festőművész mellszobra.

Innen, a Kisvárkerületről, a Rejpál ház elől lehet még ma is átjutni ezen a szép sikátoron a kis Ikva hídig. Itt nyílik a bejárata és innen jutunk le az Ikva patakhoz, amely ma is így néz ki.