Magazin - Fertő-táj

Fertő tó: 13 földrajzi tény, ami különlegessé teszi a magyar-osztrák közös tavat

A Fertő tó (Neusiedler See) Magyarország és Ausztria határán, Közép-Európa egyik legnagyobb sztyepptava. Nagyobbik területe Ausztria Burgenland tartományában, kisebbik része Magyarországon fekszik.

Mindez a trianoni határmegállapítás óta van így, maga az államhatár is a Fertőben húzódik, még a szakaszhatárkő is a tóban, valahol Illmitz, Mörbisch, és Fertőrákos települések határában áll ki a vízből.

Ez a sztyepptó nemcsak lenyűgöző szépségével és gazdag élővilágával hódít, hanem egyedülálló földrajzi adottságaival is. Ebben a cikkben 13 olyan érdekes földrajzi tényt ismertetünk, amelyek segítenek jobban megérteni a tó kialakulását, ökológiai szerepét.

A Fertő. A kéz a magyar oldali Fertőrákosi egykori vízitelepre mutat, ahol a tó egyetlen strandolható partszakasza van.

A Fertő a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője, Európa legnyugatibb sztyepptavaként határ az Alpok keleti nyúlványai és a Kisalföld között. Jelenlegi 320 km2 -es felszínével (melynek legalább a fele nádas), 36 km-es hosszával, 12 km-es legnagyobb szélességével Közép-Európa legnagyobb és egyben legfiatalabb tavai közé tartozik.

A Fertő tó már nagyjából 25 ezer évvel ezelőtt is létezhetett, de vélhetően a mainál jelentősen nagyobb volt. Azonban egy 2024-ben napvilágot látott osztrák egyetemi kutatás azt mondja, hogy a tó mai kiterjedésében nagyjából 6600 éve állhat fenn.

Egykor a Fertő és az ingoványos, zsámbékos, kis tavakkal tagolt lápvidék, a Hanság vízrajzilag szoros kapcsolatban állt egymással Pomogy (Panhagen) és Fertőd, az akkori Eszterháza között, a vízszint pedig többé-kevésbé azonos lehetett. Ha túl sok víz került a Fertőbe, akkor a felesleg átfolyt a Hanságba, onnan pedig a Győrsövényház és Lébény közötti peremen keresztül a határozatlan, kanyargós mederben a Rábába, majd a Dunába került.

Ma a Fertő vizét a fertőújlaki zsilipen keresztül vezetik le a Hanság-főcsatornába.

A Fertőt azért nevezik sztyepptónak, mert eredetileg egy lefolyástalan terület, melybe csupán egyetlen jelentősebb vízfolyás szállít vizet, a Wulka (Vulka), amely a tó nyugati oldalán, a burgenlandi Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) magasságában torkollik a tóba. Vízutánpótláshoz alapvetően csapadékból jut.

A Fertő és környéke 2001 óta az UNESCO Világörökség része (Fertő-Neusiedlersee kultúrtáj néven) mivel különleges kulturális és természeti értékekkel büszkélkedhet, védett területei magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz, osztrák részről a Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Parkhoz tartozik.

A Fertő meglehetősen szeszélyesen viselkedik, az évsázadok során hol megtelt, hol pedig elapadt. Számos legenda őrzi a történeteket, mely szerint általában 100-120 évenként a tó vize teljesen eltűnik, kiszárad, aztán újra feltelik és úgy kiönt, hogy elmossa a környező falvakat.

Osztrák szemszögből nézve a Fertő vidéke Ausztria legmelegebb régiója. Az évi mintegy 60 forró nyári nap ideális feltételeket teremt a szőlőtermesztés, valamint a növény- és állatvilág számára.

A Fertőnél három éghajlati hatás is érvényesül, délről a Földközi-tengeri, nyugatról az óceáni, keletről pedig a kontinentális hatás alakítja.

A tó környéke, főleg a keleti partja Európa egyik legszelesebb területe, különlegessége az időnként, viharos szél idején előforduló ferde vízállás. Példaképpen az 1888. márciusi eseményt szeretik felemlegetni, amikor 81 cm-es vízszintkülönbség mértek a tó déli partján fekvő Fertőboz és az északi partján fekvő Nezsider (Neusiedler am See) között. 1926 októberében öt napon át dühöngött a vihar, ami 80 km²-ről fújta el a vizet.

A Fertő viszonylag sekély, átlagos vízmélysége mindössze 1, legfeljebb 2 méter, ami különleges ökológiai viszonyokat teremt. Nagy mennyiségű leülepedett, de még laza állapotban lévő iszap található a fenekén, melynek átlagos vastagsága Ausztriában 30 cm, a magyar oldalon 60 cm.

Látszatra a víz meglehetősen zavaros, de ennek egyszerű oka van: a sztyepptó jelleg. Jellemzője a sekély medence és az erősen ingadozó vízszint, ami az esőtől és a párolgástól függ. A hullámok felkavarják a tó fenekét és a lebegő anyagok folyamatosan kavarognak a vízben. A tó feneke iszapos-homokos, nem véletlenül hívják Fertőnek, ami bizony mocsaras, sáros, bűzös pocsolyát is jelent.

A tó szikes jellegű, ami azt jelenti, hogy a víz rendkívűl sós, úgy mondják, 33-szor sóssab, mint a Balaton. Ez teszi különlegessé a tó ökoszisztémáját.

A híres szikes talaj a hőmérséklettel, a csapadékkal, a párolgással, a talajvízzel és a száraz időszakokkal kapcsolatos különböző folyamatok révén alakult ki. Az efféle szikes talajokon csak speciális, alkalmazkodni képes növények maradnak fenn. Ez az oka annak, hogy a Fertő tó biológiai sokféleségét tekintve olyan egyedülálló. Egykor ennek gyógyászati szempontból is komoly jelentőséget adtak.

A tó partját sűrű nádasok övezik, amelyek Európa egyik legnagyobb összefüggő nádas területének egy részét alkotják, ez a Duna-delta után a második legnagyobb egybefüggő nádas állomány Európában. Van ahol keskenyebb sávban (a keleti oldalon, például Podersdorf településnél), és van hol szélesebb területeken, akár 10 km szélességben (a magyar oldalon a tó déli részén) uralja a vidéket a nád. A magyar oldalon a tó nagy része nádas mocsár.

A nádasok fontos élőhelyek sok vízimadárfaj számára.

A nádrengeteg nemzetközi jelentőségű madárparadicsom. Akár a fészkelő, akár az átvonuló madarakat nézzük, a Kárpát-medence egyik legjelentősebb madárélőhelye. A nádas és a tó öblözetei a kontinentális vadlúdvonulási útvonalba eső pihenőhelyek, táplálkozási, éjszakázási állomások. A nyári lúd, a vetési lúd és a nagy lilik nagy számban látható a tónál.

A Fertő keleti partjának közelében, a Fertőzugban (Seewinkel) szikes tavak találhatók, amelyek tulajdonképpen sekély és időszakonként kiszáradó kis tavacskák, ezek az eurázsiai sztyeppöv legnyugatibb szikes vizei. Egykor még 140 is volt belőlük, mára már csak nagyjából 30 maradt.