• esterházy-kastely-fertod

Cziráky Margit, a fertődi kastély rózsakertjének megálmodója

A tizenkilencedik-huszadik század fordulóján az óriási Esterházy-hitbizomány örököse (majoreszkója)  IV. Miklós herceg volt. Főúri körökben úgy tudták, a fiatal Esterházy majd a királyi családból való főhercegnőt vesz nőül, hogy „válságos időkben legyen közbenjárója a nemzet ügyeinek a trónnál.” Igazi celebhír lett, hogy Esterházy mégis inkább szerelmi házasságot köt, és egy magyar grófkisasszonyt készül feleségül venni.

Esterházy IV. Miklós herceg az eszterházi (Fertőd) kastély parkjában.

Az Esterházy hercegek körében ilyen házasságra évszázadok óta nem volt példa. Ugyan a család felemelkedésének letéteményesei, az első Esterházyak magyar főnemesek leányait vették nőül, később sorra osztrák, angol, német főrangú hölgyek kerültek az udvartartásokba.

A sorban tizenegyedik herceg, Esterházy IV. Miklós (1869-1920) kiszemeltje azonban egy vérbeli magyar grófkisasszony, a Dénesfán született Cziráky Margit Ludovika Johanna grófnő volt.

A kölcsönös szerelem és a házasságkötés hírét csak akkor hozták nyilvánosságra, mikor a papa, a család feje, Esterházy Pál a halálos ágyán (1898. augusztus) végül áldását adta a frigyre.

„A barna Cziráky kontesz korántsem vitt annyi móringot a házasságba, mint a régi Esterházynék és ez asszonykörökben ezidőtájt sok szóbeszéd tárgyát is képezte” – írta Krúdy Gyula az eseményről. 

A kiegyezés utáni időszak egyik legjelentősebb képes hetilapja, az Ország-Világ is érdeklődött a hercegi családi ügyek iránt, ez a lap tett közzé fényképpel illusztrált beszámolót a hírről.

Az Ország-Világ 1879 és 1938 között Budapesten megjelent ismeretterjesztő, szépirodalmi jellegű képes hetilap, műfajában és típusában a kiegyezés utáni időszak egyik legjelentősebb magyarországi folyóirata. / Arcanum Digitális Tudománytár

  

A házasságkötés után a herceg teljes erőbedobással próbálta meg rendezni az Esterházy-hitbizomány elég bonyolult, feszítő pénzügyeit, a költekező Esterházy-ősök által felhalmozott elképesztő mértékű adóssággal küzdött. Így bizonyos értelemben az „ország legnagyobb mágnásának”, a dúsgazdagnak mondott Esterházy Miklósnak sem volt gondtalan az élete.

A pénzügyi nehézségek ellenére a hercegi pár komoly erőfeszítéseket tett, hogy visszahozzon a leromlott javak régi fényéből valamit, különös tekintettel az időközben enyészetnek indult Esterházy kastélyokra és azok egykor pompás parkjaira és kertjeire.  

fertod-esterhazy-kastely
esterhazy-kastely-fertod
esterhazy-kastely-fertod

Rövid egy évtized alatt sikerült is az Esterházy-javak egyenlegét nagyjából egyenesbe hozniuk. Így a már a zárgondnokság (kényszerzárlat) alól felszabadult hitbizomány kedvezőbb anyagi körülményeit kihasználva, az elhanyagolt és korszerűtlen hercegi rezidenciák – Kismarton, Léka, Pottendorf – és ezek kertjeinek átfogó felújításába kezdtek. 

Birtokaik közül azonban Eszterházát kedvelték leginkább, legalábbis Cziráky Margit bizonyosan.

A hercegi pár a kismartoni kastélyból a vagy 100 éve elhanyagolt Eszterházára költözött és megpróbálták felébreszteni a kastélyt Csipkerózsika-álmából. A 126 szobás eszterházai kastély részbeni modernizálását Cziráky Margit hozományából finanszírozták.

Az utókor nem véletlenül tartja Esterházy IV. Miklóst és Cziráky Margitot Eszterháza megmentőjének és második „felvirágoztatójának”. Nekik köszönhető ugyanis, hogy a Fényes Miklós által épített, majd az utódok által hátrahagyott „magyar Versailles” nem lett végleg az enyészeté.

A kastély mai parkjában lévő nyírt tiszafák és tövises fenyők is Cziráky Margit nevéhez köthetők, és a hercegné óhajára alakították ki a rózsakertet is.

fertod-rozsakert

Ám a kastély felvirágoztatásának időszaka nem tartott sokáig. Cziráky Margit 1910-ben – már diagnosztizált leukémiával – szülte meg utolsó gyermekét, négy hét múlva vérmérgezésben (a korabeli újságok szerint trombózisban) elhunyt. Hiába hívtak sürgönnyel Bécsből „orvostanárt”, hiába érkezett doktor Kismartonból, a 36 éves asszonyon nem tudtak segíteni.

A korabeli lapok részletesen beszámoltak utolsó mondatairól, idézték a hercegtől búcsúzó szavait: „Köszönöm Miki, igen boldog voltam, meg sem érdemeltem.” Kívánsága az volt, hogy temetésekor virágot ne fogadjanak el, hanem az erre szánt összeget adják a Mária-Josefina intézetnek.

A helyiek ma is tiszteletben tartják az emlékét, ismerik a hercegné szépségéről, életszeretetéről, jóságáról és az elesettek támogatásáról szóló  történeteket.

Végakarata az volt, hogy Eszterházán temessék el, ahonnan látni a Hanságot és a Fertő-vidékét. Első nyughelye a süttöri templom udvara lett, majd a helyiek Eszterháza határában építették meg a temetkezésül szolgáló helyet, a Sírdombot. Ennek elkészültét követően került sor a hercegné újratemetésre, s később ide temették IV. Miklós herceget is. A domb tetején rózsalugas védi a hercegi pár kettős sírját, az egyszerű fehér kereszteket.

Cziráky Margitra úgy gondol az utókor, hogy ő volt a hercegné, aki megpróbálta felébreszteni Csipkerózsika álmából Eszterházát.

Források: Soproni Szemle: Dominkovics Péter: Margit Kopp-Stefan Körner: Margit Esterházy hercegné. Galavics Géza: Eszterháza 18. századi kertje, Alföldy Gábor: Eszterháza kamarakertjei