A Batthyány-család ősi vára: Burg Güssing

Először 1157-ben említik oklevelek, ekkor ajándékozta a területet II. Géza király Wolfer grófnak, hogy a bencések számára kolostort építsen. A kolostor a sziklakúpon épült fel, egy fából készült várral együtt. Ezt később III. Béla elvette a birtokosoktól, hogy a stratégiailag fontos helyen kőből építtessen királyi várat a nyugati határ védelmére. Ekkortól nevezték a „Novum Castrum”-nak, azaz Újvárnak. A kővár 1242-ben már védelemül szolgált a tatárok ellen. 1270-től a királytól a stájer grófok kezébe került a birtok, akiket innentől Németújvári dinasztiaként jegyez a történetírás.

Az erődítményt és egy hatvan falut magában foglaló óriási uradalmat 1524-ben aztán Batthyány Ferencnek ajándékozta II. Lajos király, a törökök elleni harcokban való részvételének elismeréséért.

A nyugati műveltségű, a bécsi humanistákkal kapcsolatot tartó Batthyány Boldizsár könyvgyűjtő, mecénás, a magyar reformáció jelentős pártfogolója volt. A támogatásával fölállított Manlius nyomda Németújváron három év alatt 17 könyvet jelentetett meg. Közülük öt magyar, a többi latin, illetve német nyelvűt.

A török háborúk idején a vár fontos szerepet játszott. A 16.-17. században újból megerősítették és ezzel egy időben a középkori öregtornyot a templomtoronyhoz kapcsolták. A Rákóczi-szabadságharc idején a Batthyány-család a Habsburgok oldalán állt – s ennek köszönhető, hogy a várat nem rombolták le.

Története során sohasem tudta bevenni ellenség, viszont a 18. század végén elvesztette katonai jelentőségét, ezért lassan pusztulásnak indult. A múlt század elején kezdtek hozzá a várépület megmentéséhez.

Jelenleg a vármúzeumban található családfa- és lovagterem, műkincstár és fegyvertár, de különösen látványos a várkápolna és az ott található újgótikus oltár. Nyáron a Güssingi várjátékok színhelye.