Az egyetlen magyar király, akit Sopronban koronáztak meg – III.Ferdinánd
Sopronban a 17. században három koronázás is volt: elsőként több mint 400 évvel ezelőtt, 1622-ben II. Ferdinánd második felesége, Gonzaga Eleonóra Anna, majd három évvel később III. Ferdinánd, aztán pedig 1681-ben I. Lipót harmadik felesége, Eleonóra Magdolna koronázását tartották itt.
Sopronban az egyetlen királykoronázás 1625. december 8-án történt. Ekkor III. Ferdinánd néven a 17 éves Habsburg trónörököst Pázmány Péter esztergomi érsek koronázta Magyarország királyává a mai Fő téren álló Nagyboldogasszony (közismertebb nevén Kecske) templomban. Mondhatjuk különlegesnek az eseményt – a város szempontjából mindenképpen – hiszen a magyar királyok közül ő volt az egyetlen uralkodó, akit Sopronban koronáztak.
Nagyboldogasszony-templom (Bencés-, Kecske- vagy Koronázótemplom).
Habsburg III. Ferdinánd II. Ferdinánd német-római császár, magyar király és Wittelsbach Mária Anna bajor hercegnő negyedik gyermekeként született Grazban 1608-ban. Bécsben hunyt el 1657-ben, a Habsburgok temetkezési helyén, a kapucinusok kriptájában nyugszik.
Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrot kapott a bécsi Hadtörténeti Múzeumban, amely a Hadvezérek csarnokában áll.
Bécs, Hadtörténeti Múzeum (Heeresgeschichtliches Museum) Belépve a csarnokba, a bejárattól bal oldalon találtuk.
Justitia et pietate – igazságossággal és kegyességgel
Ám III. Ferdinánd világraszóló nagy és látványos tetteket nem vitt véghez, és túl sok izgalmas nyomot sem hagyott maga után. A béke iránti vágya volt az, melyet kiemelnek személyiségével kapcsolatban. Talán, mert beleszületett a kora-újkori Európa legnagyobb és legvéresebb háborújába, az 1618 és 1648 között zajló harmincéves háborúba. Ettől függetlenül még a Habsburg-család kutatói is úgy említik őt, mint akinek alakjával nem foglalkozott túlontúl sokat a történelemtudomány. Életéről többnyire csak apjával, a harcias és megalkuvást nem tűrő II. Ferdinánd császárral kapcsolatban történik említés. Külsőleg különben nem hasonlított az apjára, III. Ferdinándot úgy írják le, hogy magas volt és vékony, haja fekete, szeme sötét színű, sápadt arca rendkívüli kifejezőerőt sugárzott.
III. Ferdinánd egész alakos festménye (Frans Luycx) / habsburg.org
Apja, Habsburg II. Ferdinánd német-római császár saját unokatestvérét, a szintén buzgó katolikus Mária Anna bajor hercegnőt vette feleségül, akitől hét gyermeke született, köztük negyedik gyermekként a későbbi III. Ferdinánd. II. Ferdinánd enyhén púpos volt, egész életében erős hátfájások kínozták, amit a rokonházasságok során sérült génállományra vezetnek vissza a kutatók.
Ferdinánd főherceg Grazban nőtt fel, hét éves volt, amikor elvesztette édesanyját. Két testvére még születése során meghalt, a trónöröklésben 1605-ben született bátyja, Johann Karl állt előtte, így neki csupán világi karriert szántak a dinasztia szolgálatában. Gyönge, törékeny és beteges gyermek lévén rendszeres testedzéssel erősítették, szellemi és lelki képzéséről a jezsuiták gondoskodtak, akiket nem kedvelt túlzottan. Mindezek ellenére apja óhajára már fiatalon belekóstolt a hadi- és államügyekbe, ő rejtjelezte a hadijelentéseket.
Ferdinánd élete azonban 1619. karácsonyán változott meg hirtelen, amikor a 14 éves bátyja váratlanul meghalt vesebetegségben. Hogy az immár trónörököst 17 éves korában magyar királlyá koronázták, annak politikai okai voltak, a királyi rangra a Habsburgok spanyol kapcsolatainak erősítése és Ferdinánd Mária Anna spanyol infánsnővel történő jegyessége miatt volt szükség. Élete során különben háromszor nősült.
III. Ferdinánd legmagasabb rangja sokáig a magyar királyi cím volt és meglehetősen hossszú idő telt el addig, míg császár lehetett.
A német-római birodalom császárává 1636-ban választották és koronázták, de tegyük hozzá, hogy korábban, 1630-ban a birodalmi gyűlésen nem sikerült ezt elérni. Végül a császári korona elsősorban annak volt köszönhető, hogy Ferdinánd a hadsereg főparancsnokaként fontos győzelmet aratott a svédek elleni nordlingeni csatában 1634-ben. Császárrá választását apja különösen szorgalmazta és még élt, mikor ez megtörtént.
III. Ferdinánd vélhetően beszélt magyarul is, összesen hét nyelven is jól. Kiválóan képzett volt a földrajzban, történelemben, diplomáciában és államtudományban, de mégis talán a művészetek állhattak hozzá legközelebb. Legfőbb szenvedélye a zene volt, mondhatni, hogy ő nyitotta meg a komponáló Habsburg császárok sorát. 1657-ben még egy olasz irodalmi akadémiát is alapított Bécsben. Érdeklődött a festészet iránt, Tiziano, Veronese és Rubens képeit gyűjtötte. Nagy figyelmet szentelt természettudományos és műszaki kérdéseknek is, a regensburgi birodalmi gyűlésen (1653-54) neki mutatta be az ismert természettudós, Otto von Guericke az általa feltalált légpumpát.
III. Ferdinánd portréja, 1646-ban készülhetett, Jan van den Hoecke festménye a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható. Forrás: wikimedia.org
Ferdinánd utolsó éveit harmadik felesége, a fiatal, művelt és jámbor Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő és az általa még inkább felerősödött itáliai kultúra iránti vonzalom aranyozta be, négy gyermekük született. Felesége ugyanazt a nevet viselte, mint mostohaanyja, akit szintén Sopronban koronáztak magyar királynévá 1622-ben.
Bécsben, a Habsburgok temetkezési helyén a Császári Kriptában (Kaisergruft) a Lipót sírboltban helyezték örök nyugalomra, itt találtuk koporsóját.
Források: habsburger.net, Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Budapest 1990. / habsburg.org.hu, Pálffy Géza: A Szent korona a 17. századi Sopronban.,
elmenynektek.hu
elmenynektek.hu
elmenynektek.hu
elmenynektek.hu