Sarród

Sarród település neve a sár szóból, de lehet, hogy a nád aratásához használt sarló szóból eredhet. A falu életét minden időben a Fertő határozta meg. A visszahúzódó tó medrét korán művelés alá vették a helyiek, de olyan ősi foglalkozások, mint a halászat, és a gyékényfonás még a 20. században is jelen voltak.

Sarród első említése egy 1313-as oklevélben fordul elő először, mocsaras környéke okán egykor valószínűleg végvár állhatott itt. A sarródi fertői-rév egészen a tó visszahúzódásáig fontos szerepet játszott, a Sarród és Pomogy közötti töltésen pedig szárazvám működött.

A kenyeret évszázadokon át a halászat adta a falu lakóinak. 1368-ban a sarródiak a halászati jogért már bért fizettek, 1570-ből pedig 4 halászcsárdáról is tudunk. A halat békeidőben a közeli piacokra és Bécsbe vitték, háborúban pedig katonai alakulatoknak szállították.

Mivel a falu határában kevés volt a termőföld, a helyiek közül sokan nádaratással és kereskedéssel foglalkoztak. A Hanság nedves rétjei rendkívül nagy mennyiségű, jó minőségű savanyú szénát adtak, mely eljutott Győrbe, Kőszegre és Bécsújhelyre is.

Trianonnal azonban alapjaiban változott meg a falu helyzete, Ausztriához került a szomszédos Pomogy (ma Pamhagen), melyet érintett a szénakereskedők útvonala. Az 1930-as években beindult a határon és a Fertő tavon át zajló nagybani csempészet, cukorral, állattal, gabonával és ez a kemény határőrizet mellett is virágzó üzlet lett.

A sarródiak ősidők óta foglalkoztak gyékényfonással, sokan űzték ezt az ipart a faluban, és egy időben már csak rendelésre készítették a gyékényből fonott szatyrot. A nyersanyagot könnyűszerrel be tudták szerezni, hiszen a falu határában megtalálták a kákaerdőket, ahonnét a levágott kákát hazaszállították, így egész évben tudtak kosarat fonni. Gyékényből lábtörlőt, padlógyékényt és szatyrot készítettek. Az 1930-as években híres volt a falu dohánya is, a dohánytermesztést az akkoriban virágzó csempészet miatt szüntették be.