15 archív fotó a Fertő-táj világörökségről

Érdekes látni, hogy néztek ki régi fotókon az emberek, a tájak, a városok, a tárgyak hosszú évtizedekkel, akár száz évvel ezelőtt. Ebben a válogatásban a Fertő-táj UNESCO Világörökség néhány ikonikus helyszínének múlt századi arcát látjuk, köszönhetően a FORTEPAN képgyűjteményének, és mások mellett, a fotóarchívum egy soproni adományozójának.

Némelyik képen közel 100 évvel ezelőtt rögzített pillanatokon tűnik fel a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj egy-egy híres, talán mindenki által ismert, ma már világörökségi helyszíne.

Nézzünk meg néhányat a korabeli fotográfusok hagyatékából.

Fertőrákosi kőfejtő

Bizonyára felismerik a helyszínt, a fotó 1921-ben készült a fertőrákosi kőfejtőben, amikor még bányásztak itt a mészkövet.

fertorakos-kofejto-fortepan-elmenynektek

FORTEPAN / adományozó: Vargha Zsuzsa (Sopron), 1921

A könnyen fejthető, jól faragható és az időjárásnak is ellenálló lajtamészkő kiváló építőanyag volt, a második világháborúig bányászták. Ezekből a kövekből építették a római kori Scarbantia (Sopron), Vindobona (Bécs) számos épületét, lakóházakat, de a későbbi századokban templomokat, palotákat, sőt szobrokat is faragtak belőle. Sopron középkori városfalához, de a bécsi egyetem, vagy a Szent István székesegyház építéséhez is felhasználtak a fertőrákosi püspöki kőfejtőből szállított mészkövet.

Ezekről a bécsi helyszínekről részletesebben is írtunk.

Bécsi épületek, melyekhez a fertőrákosi bányából vittek építőanyagot.

A bánya látványa, a csodálatos „oszlopcsarnokos látvány” a bányaművelés során alakult ki, egyszóval az ember formálta ilyenre.

FORTEPAN/ 1932

A barlang kivájt csarnokának kiváló az akusztikája, színházi és operaelőadások lebilincselően látványos és egyedi helyszíne. 1937 óta rendeznek szabadtéri játékokat itt, amióta Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, zongoraművész rátalált, és meglátta benne a szabadtéri játékoknak és a barlangszínháznak való pazar adottságokat. Ez volt az a pillanat, mikor a már rómaiak által is bányászott kőfejtőt a modern ember kulturális események helyszínévé alakította.

FORTEPAN / adományozó: Nagy Gyula, 1955

Valóban olyan, mint egy egyiptomi sziklatemplom, melyhez gyakorta hasonlítják. Ez az óriási oszlopcsarnok nem csak a zenészeket ihlette meg, a filmrendezőket is. Talán sokan emlékeznek a Kőszívű ember fiai, vagy a Sándor Mátyás televíziós sorozat itt forgatott jeleneteire.

Az 1955-ben készült fotón turisták járják be a barlangot, a filmesek később fedezték fel a helyszínt.

FORTEPAN / adományozó: Nagy Gyula, 1955

A területet egykor a Pannon-beltenger borította, meleg és sekély vizében nagy mennyiségű mésziszap volt, s ebbe rakódtak le állati tetemek, növényi maradványok. A csigák, kagylók tetemeiből keletkezett a lajtamészkő, ami bizony nagyjából 10-12 millió éves. Egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékek vannak itt, s szinte természetes volt, hogy az emberek gyakorta találtak itt „kincseket”.

FORTEPAN / adományozó: Nagy Gyula, 1955

És akkor válogassunk tovább, nézzünk meg néhányat egy másik természeti csodát megörökítő fotókból.

A Fertő tó

A húszezer évesnek becsült Fertő valóban egy titokzatos és szeszélyes tó. A nemzetközi jelentőségű vadvíz harmincháromszor sósabb, mint a Balaton, átlagos vízmélysége mindössze egy, de legmélyebb pontja sincs két méter. Európa legnagyobb szikes tava, 1979 óta vadvízi bioszféra rezervátum.

A Fertő táj különböző klímájú élőhelyek találkozási pontja, olyan, mely sehol máshol nem fordul elő Európában. Ezért is lett része a világörökségnek. (Erről itt olvashat)

A magyar oldal ma már szinte teljesen nádasos terület, s ez az ország legnagyobb kiterjedésű, összefüggő nádasa. A tavat nagyjából 200 kilométer csatornahálózat, negyvennél is több belső kis tavacska szabdalja, amelyek különleges ökoszisztémával bírnak.

A képek a Fertő-tavi Nádgazdaság Zrt. közösségi oldaláról valók, pontosan nem tudni, mikor készültek, talán az 1970-es, 80-as évek egy pillanatait örökítették meg.

Ez a kép viszont évtizedekkel korábban, 1923-ban készült Balfnál, a soproni líceumi diákok és tanárok egy Fertő – tavi kirándulásáról. A felvétel időpontjában a Fertő területének közel négyötödét már Ausztriához csatolta a Trianoni Békeszerződés.

FORTEPAN / adományozó: Vargha Zsuzsa (Sopron), 1923

Érdekesség, hogy a tó az évszázadok során több ízben öntött vagy éppen száradt ki, képes arra, hogy nyári melegben a felső vízrétege akár 30 fokra is felmelegedjen, vagy téli hidegben 100 napra fenékig befagyjon, ahogyan ez 1928-29 kivételes keménységű telén valóban megtörtént.

A Fertő magyar oldalán mindössze egyetlen strandolható hely kínálkozik, Fertőrákosnál. A tó másik fele ebből a szempontból szerencsésebb, osztrák oldalon szinte minden tóparti falunak kiépített strandja, s többnek hajókikötője is van.

Régebben volt Fertőrákos mellett egy másik fürdőhely is, ezen az 1930-ban készült fotón egy Balf környéki terület, a Pittner strand a helyszín. Ez egy a Fertő nádasában a Széchenyiek által kikotortatott fürdőzőhely volt, ma már csak fotókon létezik.

FORTEPAN / adományozó: Vargha Zsuzsa, 1930

Az ember alkotta épített környezet

Az ismert pompás főúri építmények és parkok – Nagycenk, Fertőd csodálatos kastélya – nagyjából a múlt század közepéig nagyon rossz állapotban voltak, a világégések, az elhanyagoltság miatt igen szomorú látványt mutatnak a korabeli fotókon. Van mégis néhány, amit örömmel néz meg az ember.

Ez a kép 1921-ben készült Nagycenken erről a csoportról, a háttérben Széchenyi István szobra ismerhető fel.

FORTEPAN / adományozó: Veszprém Megyei Levéltár/Klauszer, 1921

Ezt a gyönyörű kovácsoltvas kaput nem kell bemutatni, a fotó a két világháború között, 1936-ban készült Fertődön, az Esterházy kastély látogatói bejáratánál ma is áll.

FORTEPAN / adományozó: EBNER, 1936

Az utolsó, záró kép több szempontból is érdekes. Az autók ma már nem parkolhatnának itt, az Esterházy kastély parkjában, hiszen innen indul az ország egyik leglátványosabb történeti kertje, amelynek évszázados történelme, fénykora és pusztulása, aztán mai helyreállítása jól példázza, hogyan tudta az ember megőrizni és átmenteni korábbi évszázadok természeti és épített kincseit.

Méltán része a világörökségnek.